(Fotó: MTI/Czagány Balázs)

 

 

szerző: GoalVonal
instagram: GoalVonal 

 

Interjúsorozatunk harmadik részében egy igazi hírességet köszönthettünk műsorunkban, Hajdú B. István személyében.

Szóba került Pisti karrierjének kezdete, továbbá fény derült valódi nevére, és arra, miért került nevébe a „B” betű.  Kis ízelítőként olvasd el a cikket, majd hallgasd meg a teljes interjút YouTubeon, az alábbi linken:

GoalVonal: Minek a hatására kezdtél el vonzódni a sportközvetítések felé ?

Hajdú B. István: Amikor gyerek voltam, akkor úgy gondoltam, hogy sportoló leszek, de azok a sportágak, amiket én versenyszerűen űztem, ez az asztalitenisz volt meg a futball, abban én nem voltam olyan nagyon tehetséges. Viszont minden olyan dolgot, ami ezzel kapcsolatos volt, iskolaválogatott meccs, gombfoci-csaták, azt közvetítgettem. A magam örömére, meg előfordult, hogy másoknak is tetszett. Semmi extrát nem csináltam, hogy én riporter legyek, azt sem tudtam, hogyan lehet valaki az. És aztán 1990-ben, akkor olvastam egy hirdetést, amikor én már túl voltam a sorkatonai -szolgálaton, és épp a jogi egyetemre jártam, azt kérdezte a hirdetés: „Szeretne Ön sportriporter lenni ? Ha igen, jelentkezzen ekkor és ekkor, itt és itt” És én elmentem abba a sportriporter stúdióba, amely ma is működik, Komlósi Oktatási Stúdió néven, már 30 éve. Jelentkeztem, és elvégeztem azt a 2×4 hónapos képzést, és annak a végén Kovácsi László, aki akkor a Telesportnak volt a felelős szerkesztője, és ott egy ilyen vezető tanár beosztása volt, 6 nebulót behívott sertepertélni a TV-be, köztük olyan neveket, mint például Faragó Richárd, Várhegyi Feri, aki az Eurosport kommentátora, de mondhatnám Borbély Zoltánt is, aki Kovács István ökölvívó-világbajnok győzelmét közvetítette, aztán volt az MLSZ-nek a szóvivője.

GV: Említetted, hogy a KOS-ban tanultál, ezután a televíziónál külső, majd belső munkatársként dolgoztál, ekkor milyen feladatot láttál el ?

HBI: Először, amikor az ember idejön, nem azt fogják kérdezni, hogy nem akarja-e a foci-vb döntőjét közvetíteni. Tehát igazából az első feladatom az volt, hogy az egyik szerkesztő kollégának a gyógyszerét kiváltsam. Aztán az első TV-s feladatom az volt, hogy a wimbledoni teniszbajnokságon a női egyes meg a férfi egyes elődöntők során a legszebb labdameneteket kellet kiírnom, egy olyan 15-20-at, és abból egy, általában a meccslabda adásba is került. Tehát ilyen dolgok voltak. Aztán amikor az ember megszokta, teljesen más körülmények voltak, még telexgép volt, ha becsípte a telexgép a  telexet, hogyan lehetett papírt cserélni. Szép lassan, először egy hangalámondás volt a Tájékozódás-és Búvárúszó Világkupáról, aztán forgatni is kimehetett az ember. És amikor én a TV-hez kerültem, az 1991 nyara, 1992 tavaszán volt az első műsorvezetés, ez egy reggeli sportműsornak a vezetése volt.

GV: Említetted, hogy Faragó Richárddal az iskolában ismerkedtetek meg, később úgymond riválisokká váltatok a szakmán belül…

HBI: Igazából mi ezt nem fogtuk fel rivalizálásnak, mondjuk azt, hogy barátokká váltunk, és vagyunk mind a mai napig. Ezt úgy kell elképzelni, hogy főleg kezdetben minden egyes riportunkat, közvetítésünket megmutattuk a másiknak, ő véleményezte, mi a jó, mi a nem jó, teljesen őszintén. Nagyon-nagyon sokáig mi együtt haladtunk fölfelé a ranglétrán. Magyar bajnoki összefoglalók, műsorvezetés, szerkesztés, labdarúgó Bajnokok Ligája közvetítés. Ugye 1994-ben mi ketten közvetítettük a BL-döntőt a Milan és a Barcelona csapatai között És aztán szép lassan  elváltak az útjaink. Nagyjából úgy 2000-től, amikor én elmentem a Sport TV-hez, Ricsi maradt a TV-nél, 2003-ban átmentem a Viasat TV-hez, Ricsi pedig miután a Sport televízió megvásárolta az NFL-t, a Sport televíziót választotta, és a mai napig ott van. Én meg ahogy változott a Bajnokok Ligája közvetítőcsapata, voltam a TV2-től kezdve a Viasaton keresztül  egészen most, az M4 Sportig, ahol 2015 óta vagyok, És emellett az Eurosporton közvetítek néha-néha.

GV: Mondtad, hogy ketten is közvetítettetek meccset, a BL-döntőt, sajnálod, hogy mostanában már nincsenek ilyenek ?

HBI: Az azért volt egy speciális közvetítés, mert ugyan letten közvetítettük, de egyszerre csak az egyikünk beszélt, tehát egyikünk az első félidőt, másik meg a második félidőt közvetítette. Vitray Tamás, aki akkor a sportosztály vezetője volt, azt mondta, hogy ő nem akarja eldönteni, hogy melyikünk menjen a döntőre az egész éves teljesítmény alapján, ezért menjünk mind a ketten, de ne egymás szavába vágva közvetítsünk, hanem osszuk el így. kisorsoltuk, hogy ki melyik félidőt közvetíti, ugye 4-0-ra nyer a Milan, 2-0 volt a félidő, mindketten közvetítettünk 2-2 gólt. Később 2009-ben  volt az, akkor a TV2-n, Méhes Gáborral közvetítettem Bajnokok Ligáját, amikor két kommentátor közvetített együtt meccset, 30-40 másodperceket, gondolatokat továbbfűzve. Az is egy nagyon jó kezdeményezés volt, szerintem nem is lett volna az teljesen hamvába holt. Annak elsősorban gazdasági okai voltak, hogy az megszűnt, de ezzel a két kollégámmal, Faragó Ricsivel és Méhes Gáborral mind a mai napig nagyon jóba  vagyok, munkájukat nagyon sokra értékelem. Igazából most nem igazán fér bele a televízióba, hogy két riportert is egy eseményre „pazaroljon” az adott TV.

GV:  Egy-egy mérkőzés nemcsak a gólokról vagy a mutatott játékról, hanem az aranyköpéseidről is emlékezetesek maradnak. 90%-ban az alkalom szüli ezeket, de van az a 10%, amikor előre megtervezed a poént ?

HBI: Én nem gondolnám, hogy lenne 10%, tehát én maximum ha 1%-ra mondanám. Én nem tervezem azt, hogy poént fogok mondani. Nagyon furcsa, mert ha mondasz valamit, ha ezt egy közönség előtt teszed, hallod, hogy röhögnek, nem röhögnek, jó poén volt, nem jó poén volt. Egyébként nem tudod. A labdarúgóközvetítések, vagy úgy általában a közvetítések, azok alapvetően a rögtönzésen alapulnak, hiszen reagálsz arra, ami történik. Ezt nem lehet megtervezni, hogy majd Böde fogja, és a norvég játékost a földhöz vágja, mert ilyen nincsen. Nyilván van olyan része a dolognak, amit elolvasol egy játékosról, a nevét vagy egy történetet, és azt érzed, hogy ebbe mondjuk benne van a humor lehetősége, hogy valamikor ez előjön, vagy előjöhet. Ha megtervezed vagy úgy döntesz, hogy na itt ezt most én elmondom, ott, abban a pillanatban szinte biztos, hogy elfelejted. Nekem volt olyan, hogy volt a német labdarúgó válogatottnak egy középpályása, a Liverpoolban játszott, Markus Babbel. És én elhatároztam, védekezőközéppályás volt, hogy ha ez a srác gólt szerez és a többiek a nyakába ugranak, akkor azt fogom mondani, hogy itt van Babbel-tornya, és ez milyen jópofa lesz.  És amikor végre gólt szerzett és én közvetítettem, abban a pillanatban úgy felejtettem el, teljesen másra koncentrált az ember, és két perccel később eszembe jutott, de azt mégse mondhattam, hogy na két perccel ezelőtt, amikor a nyakába voltak, az volt Babbel-tornya. Nem feladata egyébként a kommentátornak, hogy mindenképpen ő vicces, humoros vagy tréfás  legyen ha az, az, ha nem, nem. Mint ahogy a különböző kollégák, a kommentátoroknak is más az erőssége, van akiben megvan ez az irónikus hajlam, van aki inkább feszült, van aki inkább lelkes jobban őrjöng, van aki toleráns, van aki szakmailag sokkal kritikusabb. Nem vagyunk egyformák, és ez így jó is.

GV: Hogyan készülsz fel egy-egy meccsre ? Miket olvasol ?

HBI: Ma már jóval másabb a helyzet, mint amikor elkezdtük, hiszen akkor még nemhogy internet, de m/obiltelefon se nagyon volt. Akkor úgy történt mindez felhívtuk például a svájci TV székházát, hogy mondják meg, hogy a Grasshoppers-Servette meccsen ki rúgta a gólt, és a portás ez elolvasta az újságban. Ma két kattintás, és láthatod  a Grasshoppers-Servette-t, amit előző nap játszottak. Most nyilván az internet nagyon fontos hazai, nemzetközi sajtó,  kellő kritikaérékkel elolvasva mindez, mert nagyon sok téves információ is kering az interneten. Akár játékosokról, akár csapatokról, akár szituációkról. Nagyon fontosnak tartom a saját élményeket: minél több meccset látsz, annál több szituáció ugrik be egy új szituációról. Ez a játékos ekkor már lőtt ilyen gólt, vagy éppen kiállították már hasonlóan fontos helyzetben. Ezeket azonnal ha az agy nem hívja elő, annyi idő nincs, hogy lexikonokban, vagy az interneten böngészve  ez eszedbe jusson.

GV: A nevedben ott szerepel a „B” betű, de nem így anyakönyveztek téged, és most sem ez a teljes neved, ez a „B” hogyan került a nevedbe ? Hiszen a neved Hajdú István.

 

  A válasz és további érdekességek a videóban, melyet a fenti linken találtok!

(Harcsa Máté írása)