(kép forrása: Sport TV Facebook)

 

 

 

szerző: GoalVonal
instagram: GoalVonal

 

Interjúsorozatunk II. részében a Sport TV műsorvezetője, szakkommentátora Petur András a vendégünk!

A teljes interjút, videót ezen a linken keresztül érhetitek el:

A videóban fény derül, hogy miként került műsorvezetői pozícióba már 12 évesen, melyik volt a legemlékezetesebb focimeccs, amit közvetíthetett és még sok érdekességre.

A cikk elolvasása után, kattints a linkre, hogy minél többet megtudhass Petur Andrásról!

Szüleid révén korán médiaközelbe kerültél, elvégre a Magyar Rádiónál dolgoztak. Már ekkor megfogalmazódott benned, hogy ezen a pályán szeretnél tevékenykedni?

Nem emlékszem, hogy valaha bármi más érdekelt volna, de ez egyrészről valószínűleg azért van, mert ugye főleg Édesapám révén, nagyon közel kerültem egyrészt a sporthoz is, meg másrészt a rádiózáshoz, és ugye a kettő ötvözete ugye ez, hogy most itt ülök. Úgyhogy annyira hamar beoltottak ezzel az anyaggal, hogy nem akartam sem tűzoltó lenni, sem vadakat terelő juhász, sem taxisofőr. Egy valami, viszont nagyon akartam lenni, futballista, vagy valami sportoló, de ahhoz valószínűleg nincs elég tehetségem, vagy legalább is ezt sokkal hamarabb kellett volna, kitalálni. Összesen két hetet futballoztam, egy kis clubban (nem kis clubban, csak mi hívjuk kis clubnak), aztán ott engem bántottak, mert valakitől elvettem a labdát, vagy kivédtem valami lövést, amit nem lett volna szabad és ez az én lelkemnek, hogy ott közölték velem, hogy akkor én most menjek vissza a kapuba és így ott hagytam a focit. Ennyi volt, két hét.

Több interjúdban is elmondtad, hogy már 12 éves korodban műsorokat vezettél. Hogyan kerültél ebbe a pozícióba már ilyen fiatalon?

(a videóban kiderül)

Az iskolák elvégzése után a Rádiónál kezdtél el dolgozni, itt milyen műsorokat vezettél?

Egy picit pontosítva, én nem az iskolák elvégzése után, hanem igazából helyette mentem el a rádióba. Gyakorlatilag nekem az érettségin kívül, de még az sem volt meg, nem volt semmim. Én majdnem mindent alárendeltem akkor a rádiónak. És igen, sporton kezdtem és ugye most is épp csak sporttal foglalkozom. Egyébként én erre tök büszke vagyok, meg kicsit hiányzik is az az igazság, hogy én mindent csináltam. Nekem volt közlekedési műsorom, autós műsorom, volt kábítószerekkel foglalkozó műsorom, volt közéleti műsorom, volt rock műsorom. Ma ezt már picit nehezebb elképzelni, ugye ma már sokkal tematikusabban zajlik a televíziózás főleg, a rádiózás kevésbé, de akkor még ennyi mindent lehetett csinálni, mert akkor úgy hívták azt az embert, hogy műsorvezető, nem úgy, hogy sportriporter, vagy vallásiriporter, vagy közlekedési riporter. Műsorvezető volt, és ha a műsorvezető tudott műsort vezetni és érdekli a téma, akkor mindenféle műsort le tud vezetni. Az úgy az igaz, a Kánaán volt, reggeli műsort is lehetett vezetni, úgyhogy ott azt csináltunk, amit akartunk gyakorlatilag. Ma meg az van, hogy persze tök klassz a sport, de a sport az csak sport, úgyhogy most már hosszú évek óta így élem a mindennapjaim.

Közel 10 évnyi rádiózás után miért váltottál a televíziós műsorvezetésre?

Ennek van 3 oka, ha nagyon gyorsan kiszámolom. Az egyik az, hogy akkor a Magyar Rádió egy óriási változáson ment át. Az a Petőfi Rádió, amit ma hallgattok, vagy hallgatnak, akik most minket néznek, az ugye nem az Petőfi Rádió, ami 2007 előtt volt. 2007 előtt volt az a rádió, ahol lehetett autós műsort csinálni, nem sorolnám még egyszer. Az ott megszűnt és akkor úgy tűnt egy pillanatra, hogy a sport ott nagyon vissza fog ott szorulni és tök véletlenül, ezzel egy időben a Sport TV főszerkesztője engem fölhívott, hogy nincs-e kedvem a televíziózást kipróbálni, tehát ez már két nagyon fontos ok. A 3. pedig az, hogy mind a két szülőm a rádióban kezdett dolgozni, eléggé hamar és mindannyian évtizedeket töltöttek ott és én azt láttam, hogy mindenki egyébként évtizedeket tölt ott. Kis túlzással, ott halnak meg az emberek a rádióban és én nem feltétlenül akartam 18 éves koromtól 80 éves koromig egy helyen dolgozni, mert ez nagyon érdekes dolog. Majd Ti is fogjátok szerintem látni, hogy be tudja húzni az embert ez a spirál, mert ismered a portást, a büfést és azt hiszed, hogy ott vannak a barátaid (és részben tényleg ott vannak a barátaid) és az otthonod lesz és olyan mintha az otthonodat hagynád el és én nem akartam, hogy egy lakásban éljem le az életemet, úgyhogy most így alakult. Mostmár több időt töltöttem a TV-ben, mint a rádióban, úgyhogy most van két otthonom ebben a pillanatban, a rádió, meg ez a TV, a Sport TV.

A Sport TV kommentátoraként a pekingi és a londoni olimpián is jelen lehettél, ezt tartod karriered csúcspontjának?

Ezt. Az olimpia az olimpia. Nem tudom nálatok, hogy van, az olimpia szent dolog. Az most mindegy, hogy hány évvel tolódik el, de olimpián lenni, még úgy is, hogy az ember nem feltétlenül a legkedvesebb sportágait közvetíti, mert én ugye olimpián, amit imádok nyilván, atlétikát csináltam nagyon sokat, öttusát, judot amit egyébként imádok, de érdekes módon én pl. labdajátékok közelébe olimpián egyáltalán nem jutottam. Én mai napig úgy vagyok, mint egy sportoló, ez pont úgy működik. A sportoló is feláldoz, nem feláldoz, de belefektet 4 évet, hogy végül ússzon egyet. És néha úgyvan, hogy kicsit későn ugrik le a rajtkőről és akkor az a 4 év meló, az úgy, akkor lehet rá még 4 évet próbálkozni. A magam részérő úgy vagyok vele, hogy én a mai napig azt hiszem, hogy mindent megtennék azért, hogy 4 évente 2-3 hetet az olimpia helyszínén töltsek. Nyilván az élet nem pont így alakult, meg sok más fontos dolog van, meg ugye az ember 4 év alatt is mit csinál, meg mivel foglalkozik, de igen azért van más is tulajdonképpen. Voltam, még ha nem is kommentátorként, de riporterként voltam foci EB-n, VB-n még nem voltam, de az nagyon hiányzik és azért eljutottam BL meccsre közvetíteni, az is klassz volt, úgyhogy azért voltak csúcspontok, de az olimpia az olimpia és ez mindig így marad.

Egy VB döntő talán, ami azzal egyenlő, semmi más.

Melyik volt a legemlékezetesebb focimeccs, amit valaha közvetíthettél?

(a videóban kiderül)

Milyen tanácsot adnál a fiataloknak, akik sportriporterek szeretnének lenni?

Mindenképp várják meg amíg én kiöregszem, mert nem akarok konkurenciát (nevet).

Ez gyönyörű dolog, de hatalmas szívás, röviden. Egy kicsit bővebben kifejtve, nézzetek ezer meccset, olvassatok mindent, beszéljetek két nyelvet a magyaron kívül, de legalább egyet, ez nagyon praktikus. Gondolom Ti is egy kicsit ebben a cipőben jártok, hogy szeretnétek egyszer erre a pályára ráállni. A fele úgyis mázli, oda tudtok-e kerülni, tehát, hogy nincs az a papír, amit lobogtatva be tudtok állítani egy sport televízióba, hogy itt az 5-ös diplomám és holnaptól szeretném leközvetíteni a Bayern München-Mönchengladbach-ot. Szerintem amit lehet tenni az az, hogy sok meccset néztek, magatokban közvetítetek és figyelitek, hogy mit csinálnak a kommentátorok, mert azért ez egy szakma és nem mindenki csak zsigerből nyomja, ebben nagyon-nagyon sok tudatos dolog van, hogy ki milyen infókat használ, ki milyen tempóban közvetít, ki emeli a hangját, és mikor, ki az aki többször emeli, ki az aki kevesebbszer, de annak nagyobb súlya van, hogyan osztod el az információkat, de ez a mondat tarthatna egy órát innentől kezdve, én csak azt mondom, hogy el kell kezdeni tudatosan arra készülni, hogy hallgassatok sok kommentátort, legyen valami stílusotok, magatokban közvetítsetek és akkor egyszer, ha van egy kicsi szerencsétek, akkor oda tudtok ülni egy mikrofonhoz és adni egy  próbát, és ha a próba jól sikerül, akkor talán megnyílik egy ajtó amin be lehet lépni.