Bese Balázs (21) az MTK játékosa 2014 óta, jelenleg a Budafoknál szerepel kölcsönben. Fiatalkora ellenére már 62 alkalommal védte különböző csapatok (MTK,Vasas,Budaörs) kapuját a másodosztályban.

Mikor kezdtél el focizni és miért ezt a sportot választottad?

6 éves koromban kezdtem el focizni. Előtte birkóztam ugyanúgy, mint a testvérem (Bese Barnabás) és az edzések végén mindig volt focizásra lehetőség, így ott szerettem meg igazán. Illetve a testvérem példáját követve.

 

Testvéred szokott tanácsokat adni? Példaképként tekintesz rá?

 

Persze egyértelmű. Nyilván, hogyha az embernek van egy testvére, aki a felnőtt válogatottban már pályára lépett és külföldön játszik évek óta, akkor példaképként tekint rá. Mivel más poszton játszunk, ezért konkrét meccs szituációkban nem tud segíteni. Természetesen emellett nagyon sokat beszélünk fociról.

Milyen lemondásokkal jár a profi labdarúgás?

Igazából relatív, hogy kinek mi a lemondás. Például, hogy a haverokkal bulizgatni hétközben, ide-oda mászkálni nem férnek bele egy profi labdarúgónak a pályafutásába. Nem tudsz elmenni gyorséttermekbe sem, mert az étkezésre is oda kell figyelni. De azt gondolom, hogy aki azt a sportot tudja űzni amit szeret, mint munka annak ez nem jelent áldozatot.

Hogyan lettél kapus?

Ez úgy volt, hogy a futás nekem nem az erősségem. Mármint rövidtávon nagyon gyors vagyok, de hosszú távon nem. Nem igazán szerettem a futást és már kiskoromban is váltogatva csináltam. Voltam néha kapus és néha csatár. Amikor a Ferencvároshoz igazoltam döntenem kellett, így lettem kapus.

 

Mennyiben más a felnőtt csapatban játszani, mint az utánpótlásban?

Ez elég érdekes kérdés. Az akadémián a saját korosztályod vesz körbe java részt. Te vagy a király. Aztán felmész a felnőtt öltözőbe és ott elég sokat kell bizonyítanod ahhoz, hogy befogadjanak. Sokszor vannak olyanok, akik ezt nem mindig tudják kezelni. Ebben gondolom a különbséget.

Mi lennél, ha nem focista?

Ezen még nem igazán gondolkoztam. Biztosan valami sporttal kapcsolatos dologban helyezkednék el. Nekem elég sportos családom van. Édesapám atléta, édesanyám tornász volt. Most mindketten testnevelő tanárok. Szerintem a Testnevelési Egyetemen tanulnék valamit.

Honnan ered a motivációd?

Abból, hogy szeretnék valaki lenni. Szerintem ebből kell erőt meríteni. Akkor ott van testvérem példája, ez is lehet egy motiváció, hogy legalább egy olyan pályát befutni, mint az övé. Illetve a magamnak való bizonyítási vágy.

A barátnőd sportoló. Mennyit tudtok ott lenni egymás meccsein? Illetve mennyit tudjátok egymást segíteni?

Igen ő kézilabdázik. Amíg a másodosztályban játszottam, könnyen összeegyeztethető volt, mivel nekünk mindig vasárnap volt meccsünk, ők pedig általában szombaton játszottak. Így könnyen meg tudtuk oldani. Most valamivel nehezebb. Nyílván segítjük egymást mindenben, amiben tudjuk. Megbeszéljük az adott dolgokat meccs után. Ki mit és hogyan látott, lelki állapotokat és érzéseket.

Kik azok az emberek, akik segítenek a nehéz napokon?

Szerintem ez személyiség függő. Van olyan, aki ilyenkor nem szeret a külvilággal foglalkozni, magába fordul és egyedül emészti meg a dolgokat. Nekem a barátok, család és a barátnőm.

 

 

 

fotók: Bese Balázs Instagram