A 19 éves Cipf Dominik tavasszal Magyar Kupát nyert a Budapest Honvéd csapatával, de már akkor is és ebben a szezonban is egy viszonylag új szabálynak, a kooperációs megállapodásnak köszönhetően az NB II-ben, előbb az Ajkában, majd a Siófokban szerepelhet. Az MLSZ még 2019-ben döntött arról, hogy a 21 év alatti játékosok számára lehetővé teszi, hogy amennyiben nem kapnak elég játéklehetőséget az NB1-ben, a kooperációs játékengedéllyel pályára léphetnek a másodosztályban is. Arról, hogy ez a gyakorlatban hogyan tud megvalósulni, Dominik az interjúnkban beszélt.

-Kezdjük az elején. Mikor kezdtél el focizni, és miért ezt a sportot választottad?

– 2010-ben, 9 évesen kezdtem el focizni. Már az édesapám is labdarúgó volt, részben az ő nyomdokaiba szeretnék lépni, de szeretném kitaposni a saját utamat is. Más igazából nem is jött szóba, csak ez érdekelt, sosem voltam különösebben jó tanuló. 

– Milyen lemondásokkal járt, hogy eljuss idáig?

– Amikor például a barátaim bulizni mentek, hiába szerettem volna én is menni, édesapám mondta, hogy inkább maradjak otthon, nem menjen a foci rovására. Barátnőm sem volt egy ideig, csak a labdarúgásra akartam koncentrálni. Idővel aztán már néha elmentem a barátokkal, de emellett is tudtam a focira összpontosítani. 

– Viszonylag fiatalon akadémiára kerültél. Milyen volt ott nevelkedni? 

– Nagyon jól éreztem magam, jó emlékkel gondolok vissza rá. Szerettem bent lakni, jó volt a társaság. Igazából szívesen visszamennék. 

– 17 évesen mutatkoztál be az élvonalban. Milyen érzés volt ilyen fiatalon az NB1-ben pályára lépni?

– Először nem is tudatosult bennem, hogy ez az NB1. Hirtelen jött, pár héttel előtte még az U19-ben játszottam.

– Fiatalon magasba emelhetted a Magyar Kupát, tavaly ti nyertetek, amihez ezúton is gratulálunk! Milyen érzés volt ezt 19 évesen megélni? 

– Nagyon jó érzés volt. Mellettem több fiatal is helyet kapott, a döntőhöz azonban nem sokat tettem hozzá, ennek ellenére ez már ott van a nevem mellett, senki nem veheti el, és nagyon büszke vagyok rá.

– Ezt is figyelembe véve a Budapest Honvéd tavalyi szezonja elég kettősre sikeredett. A Kupát megnyertétek, de a bajnokságban talán nem sikerült úgy teljesíteni, ahogy azt szerettétek volna. Te ezt hogy élted meg?

– Összességében nem rossz eredményként tekintek rá, de tudom, hogy több van a csapatban és többre képes. 

– Érdekes lett a tavalyi szezon a koronavírus miatt. Milyen hatással volt rád a leállás és a karantén? Számítasz most is hasonlóra? 

– Bevallom, feltalálom magam ebben a helyzetben is, szeretek egyedül otthon lenni. A tavaszi karantén egész jól telt. Nyíregyházán voltam, és ott volt egy csapattársam, Batik Bence is. Vele jártunk edzeni, focizgattunk, szóval elvoltam.

– Mennyire más zárt kapuk mögött játszani, mint ha ott vannak a szurkolók?

– Az az eufória, amit a szurkolóink tudnak kelteni hétről-hétre, az elképesztő, így nagyon hiányoljuk őket a lelátótól. Ez egy nehéz időszak mindenki számára, de remélem mihamarabb túl leszünk ezen és együtt tudunk ünnepelni a mérkőzések után. 

– Az idei szezonban már játszottál a Honvéd színeiben az első- és harmadosztályban, illetve a Siófok színeiben a másodosztályban. Ezt, hogy kell elképzelni, melyik csapattal edzel, és mikor dől el, hogy hol fogsz pályára lépni az adott hétvégén? 

– Az NB I-es kerettel készülök, és csütörtök-péntek körül szólnak, hogy a jelenlegi edző, Bódog Tamás számít-e rám. Ha igen akkor természetesen az első csapatban játszom, ha nem akkor inkább a Siófokot favorizálja a stáb, mint a Honvéd második csapatát, hiszen magasabb osztályban szerepel, és a fejlődésem szempontjából az a megfelelőbb. 

– Mik a céljaid az idei szezonra? 

– Amennyi játéklehetőséget kapok, azt kihasználni. Minél többet szeretnék játszani, mindegy, hogy melyik bajnokságban, a lényeg, hogy minél többször pályára tudjak lépni.

– Többször is voltál már a korosztályos válogatott tagja. Milyen egy összetartás, miből áll egy napotok ilyenkor?

– Elég monoton. Reggel felkelünk, reggeli, edzés, ebéd, pihenünk és megint edzés. De szeretek ott lenni, jó kicsit kiszakadni a Honvédból, és ott tudok találkozni a más csapatokban játszó barátokkal. 

– Hogyan töltöd a szabadidődet?

– A barátaimmal szoktam Playstationözni, vagy amíg lehetett, találkoztunk személyesen is, elmentünk kikapcsolódni. Illetve néha szoktam rajzolni is. 

– PS-en milyen játékokkal szoktál játszani? Illetve említetted a rajzolást. Honnan jött ez, miket szoktál rajzolni? 

– Fortnite-tal és Call of Duty-val szoktunk játszani a barátaimmal. Követek instán rajzos oldalakat, ha ott látok valamit, ami tetszik, azt szoktam lemásolni.

– Gondolom te is nézted csütörtöki Izland elleni meccset. Szurkolóként is hatalmas élmény volt, de milyen volt ezt labdarúgóként végignézni, úgy, hogy talán egyszer te is ott lehetsz?

– Nagyon hidegrázós volt, de lehet, csak azért, mert a Hajdú B. István kommentálta. Elképesztő siker, nagyon jó teljesítményt nyújt most a válogatott csapatszinten és a játékosok egyénileg is. 

– Mi lennél, ha nem focista? 

– Játékosmenedzser. Akkor is a foci közelében lennék. 

– Te érettségiztél igaz? Tervezel továbbtanulni, vagy maradsz a focinál? 

– Persze, leérettségiztem. Egyelőre nem gondolkozom a továbbtanuláson. 

– Van példaképed? Ha igen, kicsoda? 

– Mentalitás tekintetében Ronaldo, játékstílusra Neymar, de úgy egyben édesapám.

– Nemzetközi szinten melyik csapatnak szurkolsz?

– Liverpool.

– Mire vagy legbüszkébb eddigi pályafutásod során?

– Egyértelműen a Magyar Kupa-győzelem. 

– Hova szeretnél eljutni öt éven belül?

– Külföldön szeretném megállni a helyem és pályára szeretnék lépni a magyar válogatott színeiben..

– Melyik országban, melyik bajnokságban játszanál legszívesebben?

– Németországban.